ROCKINFORM, 1996 április

BLACK-OUT Esőnap

Sony

Istenem, milyen régóta és mennyire vártam már ezt az ídőjárásjelentést. Hosszú és hideg volt ez a tél, igy amikor elért hozzám az „Esőnap" a maga borús szépségével, megéreztem a tavasz közeledtét. A kitárulkozó természet hangjai által keltett látomások ellenállhatatlanul ragadtak magukkal.
ESŐOLDAL
A „Vihar" kavargó ritmusai gyengéden mossák le örömkönnyeinket, mely után tisztán kivehetővé válik arcunkon a „Spirál" hagyta nyom. Nem fájdalmas, inkább keserűen kellemes, a korábbiakban már megszokott, Black-Outos jellegzetességekkel, a „Fekete kék" irányvonalával. A "Rabolj ki" szigorú dallamaival az egyik leggyötrőbb kényszerűséget, a lemondást testesiti meg. A „Kert" heroikus melódiái, felejthetetlen riffjei és Kowalsky enyhén keleties énektémái egy közismert festő jellemzését juttatják eszünkbe: angyali lélek egy szatír testében. A múlt fájó emlékei után a „Maradni?" speciális ritmikája és nagyszerű vokáljai támogatnak át a komor hangulatú, ugyanakkor gyönyörű címadó „Esőnap"- ba.
NAPOLDAL
A felhők mögül előbukkanó napsugarak fényében minden új formát ölt. A képzeletbeli sugarak feltöltik energiájukkal az „Óz és a csodák templomá"-t és ezáltal nagyon keménnyé, iszonyatosan húzóssá, egyszerűen pompássá lényegül át. A legkülönösebb hangszerelési megoldásokban bővelkedő „Rituálé"-ban a borult ég táplálta nyugalom keveredik az elő-előtűnő napsugarak zaklatottságávai. Aztán az egészből kikeveredik egy színpompás, élményekben gazdag „Lepketánc", amiben csak úgy zihál a vágy. Miután átsiklunk a kevésbé borult, kísérletező „Tükör" fölött, kitárulkozik előttünk a másik gyöngyszem, a „Kígyó". A kimondottan húzós dalban - a lejjebb vitt dallamok hatására - Kowa hangja is megvastagodott és ez hiányzott eddig leginkább Black-Oufból. Szokatlanul slágeres, finom, kellemes melódiák vezetik le az összegyűlt feszültséget a „Ma..."-ban, egészen a kegyetlen csend beálltáig.
Zárszónak nem is találhattam volna megfelelőbbet, mint egy rövid részletet a „Lepketánc"-ból. Úgy mond ez mindent elárul: „...Ne mondd el még, hogy milyen a szép...".

B.ÁKOS