A zenével párhuzamosan szerettem bele a fényképezésbe, de annak nem annyira a művészeti oldala fogott meg, inkább a csoda, ahogyan a kép létrejön egy papírlapon.
Édesapám amatőrfotós volt, otthon a fürdőszoba-laborban hívta elő a fekete-fehér papírképeket megörökítve a családi eseményeket, történéseket.
Eleinte a legszórakoztatóbb az volt számomra, hogy a fotópapírra kis műanyagkatonákat tettem, úgy világítottam meg és figyeltem hogyan alakul ki a kép a vegyszer hatására.
Na ebből doboz szám tudtam gyártani. Később rátértem a mese diafilmekre, ami szintén legalább ilyen haszontalan, hiszen a papíron az mint negatív kép maradt emlékül az utókor számára, jelezve: Ismét nagyot alkotott ez a kis lurkó.
Tehát az archíválás, az emlékezés, a múlt felidézésének fontos eszköze számomra fényképezés és kevésbé a szórakoztatásé vagy valamiféle önkifejezésé. Nem baj, ha nem látjuk egy képen a történést tökéletesen, az a fontos, hogy felidézze számunkra azt.
És ha ezen felül még technikailag is jól van elkészítve, kompozíció, színvilág, élesség, akkor az már mások szórakoztatására is alkalmas médium egyben.
Én koncerteket szerettem fotózni, zenészeket, azt a hangulatot, érzést megörökíteni ami egy ilyen eseményen lenyűgözi az embert. Hamar eljutottam oda, hogy a fényképezőgép keresőjén keresztül élveztem igazán a koncerteket. Ha elkértem apám Szmena 8 vagy Kijev gépét, meg kellett ígérnem, hogy 4-5 képnél nem csinálok többet.
De hát csináltam. Annyit ahány kocka volt még a tekercsen.
Soha nem gondoltam, hogy komolyabban foglalkozzak a fényképészettel, így megmaradtam igazi amatőrnek, sose azért mentem el koncertre, hogy fotózzak, hanem azért fotóztam, mert ott voltam és élveztem nyomni a gombot. Ez a korszak csak pár évig tartott, nagyjából a középiskolai időszakban, aztán még a katonaságnál lehetőségem nyílt néhány válogatott képből egy kiállítást összehozni, gyakorlatilag ezzel le is zárva ezt az időszakot.
A mozgóképpel gyakorlatilag ugyanaz a helyzet mint a fotóval, tehát elsődlegesen az a szerepe, hogy egy adott eseményt visszaidézzen illetve más számára bemutasson. -Természetesen nem a filmekre, tévéjátékokra gondolok, az más kategória, nyilván ott egy fikciót, kitalált dolgokat mutat be az alkotó. A videoklippek nagy része is idetartozik.-
Én arra gondolok, amikor egy történést mutatunk be, legyen az egy családi esemény, céges rendezvény, koncert, függetlenül attól, hogy ez televízióban kerül bemutatásra, vagy "csak" magánhasználatra készül. Arra kell törekedni, hogy a néző a lehető legátfogóbb élményt kapja. Ha ott volt az eseményen, akkor hogy újra felidézze, ha nem volt ott, akkor pedig hogy ezt pótolja.
Mivel a videózás a hivatásom, általában mások elképzeléseit kell megvalósítani. Ha elvi különbség van az én látásmódom és a megrendelőé között, akkor nem ragaszkodom mindenáron az igazamhoz, hiszen egyéb igazságok is léteznek. Mert azért az a legfontosabb, hogy aki kéri a munkát, annak kell, hogy tetszen.

Ebben a szellemben készítem munkáimat már több mint húsz éve.