1966-ban születtem Pécsen. Sokáig semmi bajom nem volt, majd nyolcadikban egy teadélutánon megérintett a rockzene, az Edda művek-Minden sarkon álltam már-című száma formájában.
Még ebben az évben megnéztem a Hair-t és már tudtam is, hogy mit kell keresnem. Például azonnal egy farmer nadrágot.
A középiskolában szereztem egy gitárt és Kispál Andrással, aki akkor még nem sejtette, hogy a borz milyen kedves kis állat, alakítottunk egy zenekart, és egy iskolai bál keretein belül beleüvöltöttük a Vegyipari szakközép ebédlőjének levegőjébe, hogy: You Really Got Me!
Bár az az igazság, hogy csak amolyan „jú rili gad mi” félén hangzott és azt is az énekesünk kiabálta, akinek a nevére sajnos nem emlékszem.

Persze ezelőtt már létezett egy igazi amatőr (még annál is amatőrebb) zenekarom, amit PVC névre kereszteltünk. Ezt a jócsengésű nevet legalább száz másik közül választottuk ki, tehát egy igazi megfontolt névválasztás volt.

A PVC-vel közvetlenül a bevonulásom előtt sikerült egy önálló koncertet adnunk Komlón, amiről hangfelvétel is készült. De azt nem mutatom meg senkinek soha.

1985-86-ban jött a katonaság, ezalatt is zenéltem, itt tértem át 6 húrról 4 húrra.

A nagykanizsai határőr zenekar, röviden HRT, egy hivatalosan működő tánczenekar volt.
Itt játszottam együtt Kun Petivel aki később az Eddában vált ismertté.
Leszerelés után kis időre ismét ritmusgitáros lettem, rövid ideig a Halley zenekarban, majd saját zenekart alapítottam DASH néven.
A Halley egy ismert speed metál zenekar volt, ahova a PVC-s dobos barátom Pulai Peti hívott.
De ez nem az én műfajom volt, tehát nem sokáig tartott.
Egyszer Punk bandában is játszottam. Na abban még rövidebb ideig. A nevére emlékszem: Gramoxon. Jó kis név mi?
Tehát DASH. Ez a csapat akár jó is lehetett volna, de alapvető problémánk volt, hogy nem találtunk énekest. Pedig igyekeztünk! Demót is úgy vettünk fel, hogy két barátunk kisegített, egy billentyűs és egy énekes.
Erről a demóról olvashattatok kritikát a Metál Hammerben. Amúgy tipikusan az a zenekar voltunk akik ugyan sokat próbáltunk, de mindig csak csiszolgattuk a számainkat, amik sose készültek el.
A felállás itt: Máhonfai Csaba basszusgitár, Nagy Kisgyerek Zoltán dob és én gitár. A Kisgyerek játszott később a Beatricében is.

Valamikor ezidő tájt hozott össze a sors a Percsy Zolival és a Mészáros Józsival, akikkel egy musical zenekari feladatait vállaltuk el. A musical címe Drog volt és a Pécsi Nemzeti színház művészei játszottak benne, konkrétan csak a Füsti Molnár Éva és a Moravetz Levente nevére emlékszem.

Aztán kifúrtak engem még a bemutató előtt.
1989-ben hívott fel a Kun Peti, hogy menjek a Känguruba basszusozni, ahonnan a Boros testvérek elmentek. Csaba a Republikba, Pöpi meg helyet cserélt a Tobola Csabival aki akkor a Sing Singben dobolt.
A Känguru egy brit popzenét játszó csapat volt, ahol az a Dobi Sanyi énekelt, aki később a Manhattan egynegyede lett. Hát itt én azt hittem jól elindul majd a szekér. De a szekér nem indult el. Néhány hónap, pár fellépés és rengeteg próba után cserbenhagytuk a Dobi Sanyit, mivel Kun Peti újjáalakította a régi zenekarát a Tritont. Sajnos túl sokáig ez sem tartott, viszont egy koncerten látott a Váry Zoli, így hamar találtam új zenekart: a Mr. X-et.
Ez két évig tartott 1990-től 1992-ig. A vége azonban ugyanaz lett mint a Tritonnak: a sikertelenség után mindenki kapott egy jó ajánlatot egy másik zenekartól.
Én is hamar elkeltem, Erdélyi Frici hívott a Waterlóba ahol a Csányi tesókkal játszottunk egy-két hónapig, amikor is megalakult a Black-Out.

A.L.