A katonaság után régebbi zenésztársammal Máhonfai Csabival törtük a fejünket egy új zenekar megalakításán. Elsőként dobosunkat Nagy Zoltánt találtuk meg, aki mély-langaléta testalkatának köszönhetően kivívta a "Kisgyerek" becenevet. Mielőtt bevettük volna a csapatba, ő még csak hurkapálcákkal dobolgatott, de mint kiderült, remek érzékkel. "Később dobolt a Beatricében is. Gondolom a Nagy Feró is kamázza a hurkapálcás csávókat."

Énekest viszont nem találtunk sehol sem, pedig anélkül nagyon nehéz boldogulni. Meghallgattunk boldog-boldogtalant. Talán még a legjobb egy romániai srác volt aki nagyon tudott Révészt énekelni. Akkor egy hétig Piramist játszottunk, de meguntuk. Úgyhogy így maradtunk hárman ének nélkül. Rövid ideig viszont próbált velünk a pécsi CODA együttes gitárosa a Jezerniczky Tamás, majd egy ideig a Giczi Feri is hozzánk csapódott gitározni, akivel később a Rocktükör stábban is együtt dolgoztunk.

Énekest nem, viszont szövegírót találtunk. Egy Metallica Hungaricában (későbbi Metal Hammer) találtam egy hírdetést amit Sebestyén László adott fel, hogy ő verseket ír és szívesen vállalna zenekaroknak szövegírást. Mi megkerestük és összebarátkoztunk. Később szerkesztője lett a Helllo magazinnak, majd évekig dolgozott az E-klubban. Mindkettő igen hasznos dolog volt.

A DASH zenekarral sajnos csak egyetlen demót sikerült összekalapálnunk, az sem lett valami fényes, bár inkább csak technikai problémák voltak, mint sem felkészületlenség.

Az történt, hogy annyira szerettünk volna már hangzó anyagot magunkról, hogy gondoltuk belevágunk egy felvételbe annak ellenére, hogy nincs énekesünk. A baráti körből hívtunk két ismerőst, a billentyűs Dálnoki Attilát, akivel a katonaságnál zenéltem együtt, valamint a Boda Lajos énekest, akivel viszont még sosem zenéltem együtt. A hiba nem ebben volt, mert ők nagyon profin elnyomták amit kellett egy próba után, hanem az történt, hogy hívtunk egy srácot akinek volt valami alkalmasnak tűnő deck-je, hogy majd olcsón megcsinálja a felvételt. Feljátszottuk rendesen ahogy kell, elsőnek az alapokat,

másodiknak meg talán az éneket, meg még egy gitárt a szólókkal. A srác meg nagyon ki akart tenni magáért és a szólóim alatt spontán panorámázgatott. Csak a felvételen nem az lett, hogy ide oda vándorol a hang egyik oldalról a másikra, hanem az, hogy hol hallatszik hol nem. Sajnos a vége az lett, hogy otthon a saját magnómmal bele kellett barkácsolnom valahogy a hiányzó részeket, így a hangzás nem az az igazi lett. Ezzel együtt nem kaptunk rossz kritikákat, bár a megszólalást mindenhol megjegyezték.

Összességében el lehet mondani, hogy lelkes, igyekvő időszak volt ez.