HELLLO 1993 május

 

MEGLÁTJUK A ROCKTÜKÖRBEN
EGY KIS CSEVEJ JESZENSZKY ZSOLTTAL

 

-Zsolt, hogy csöppentél bele annak idején ebbe a csodálatos magyar rockszakmába?

-Körülbelül öt éve kezdõdött. Egy osztálytársam hívott le a Heavy Metál Klubba, mert tudta rólam, hogy szeretem a rockzenét. Ott megismerkedtem az akkori klubvezetõvel, Lõrinczy Attilával. Mikor õ bevonult katonának, én lettem a klubvezetõ és akkor csináltam meg a Bon Jovi-klubot a Petõfi Csarnokban. Ekkor kerültem a Rocker magazinhoz, ami lehetett volna egy jó újság is, ha rajtam múlik. De nem rajtam múlott...

-Hogy kerültél kapcsolatba az ATV nevû kábelcsatornán sugárzott Rocktûkörrel?

-A „nagy" tévében már kábé másfél éve vezetek mûsort, ami eddig Pop-rock fehéren feketén címen futott, most, azt hiszem Helikopter... Egyszer Pécsre mentem és ott találkoztam az Andrics Lacival, akit már ismertem a Mister X-bõl. És akkor õ mondta nekem, hogy kéne valami jó laza rockmûsort csinálni. Én mondtam, hogy maximálisan benne vagyok, erre egy hónap múlva hívott, hogy három nap múlva forgatunk. Valahogy így kezdõdött...

Személy szerint mi a véleményed saját hibáidról, miszerint sablonosak a kérdéseid, rosszul teszed fel õket, satöbbi satöbbi...

Azt hiszem azért ez így nagyon igazságtalan! Mert azt nem lehet mondani, hogy sablonosakat kérdezek! Inkább azt, hogy esetleg összevissza kérdezek minden hülyeséget. De ez valahol koncepció is. Ha megfigyelik a nézõk, akkor általában nálunk nem úgy szokott menni, hogy, na mutasd be a zenekart és ki milyen hangszeren játszik. Ezt annyi helyen olvassák, meg látják! Inkább meséljenek sztorikat, eldumálunk minden hülyeségrõl ... Aztán van, amikor jól sikerül az interjú, fõleg akkor, amikor a riportalany is olyan, hogy benne van a buliban. Persze máskor meg nem sikerül fényesen, de az, hogy sablonosak a kérdések, azt én nem hiszem!

-Mostanság mivel foglalkozol, ha épp nem vezetsz mûsort?

-Semmivel és mindennel. Járok a Közgázra immáron másfél éve. Aztán ebben a pop-rock szakmában eléggé mindennel... Mindig vannak elképzelések, mindig történnek érdekes dolgok. Idõnként ide-oda írogatok is különbözõ újságoknak. Elvagyok.

A KÜLÜGYMINISZTER MÁR NEM SZÓL

-Köztudott, hogy édesapád Jeszenszky Géza, hazánk külügyminisztere. Régebben milyen volt mint apa, mikor még nem került ilyen felelõs beosztásba? És azóta mennyiben változott a kapcsolatod vele?

-Hogy mennyiben változott, ahhoz az is hozzátartozik, hogy amióta õ ebben a pozícióban van, azóta én is sokat változtam. Én maximálisan elégedett vagyok atyai tevékenységével. Természetesen rengeteg probléma van, elsõsorban generációs problémák, meg szemléletbeli különbségek, de mostanában egyre nyugisabbak ezek a dolgok. Most már a fülbevalóért sem szól különösebben...

-Ezekben a kusza idõkben menynyire jelent elõnyt vagy hátrányt, hogy az édesapád a külügyminiszter?
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jelent elõnyt, de olyanfajta elõnyt nem jelent, mint sokan gondolják, hogy minden ajtó nyitva áll és azt csinálok, amit csak akarok mindenféle felelõsség nélkül. Abban jelent talán elõnyt, hogy azért jobban odafigyelnek rám, több lehetõségem van, hogy meghallgassák, amit mondok, ha valakivel tárgyalok. Ilyen hajjal lehet, hogy nem vennének komolyan, bár ilyen elõítélettel egyre kevesebbet találkozom... Persze hátránya is van, mert ebben a szakmában nem igazán elõnyös azon az oldalon állni, ahol az apám áll. Ebbõl konkrétan problémám nem volt még, de ez annak köszönhetõ, hogy azért én mindig magamat adom és nem apámmal jelenek meg... Én nem hivatkozom erre a dologra, nem élek vissza vele!

NYOMULNAK A HAVEROK

-Visszátérve a Rocktükörre, szintén kritikaként jelent meg, hogy egyes zenekarok nagyon sûrûn szerepelnek. Ez azért van, mert õk a barátaid, vagy csak õk nyomulnak mindig a frontvonalban? Gondolok itt az Actionre, a Sing Singre...

-A Sex Action-nel, a Sing Singgel, meg a Black-Outtal valóban így van. Õk a barátaim is. Ez az egyik. A másik meg, hogy a Sex Action-nel, a Sing Singgel mindig érdemes beszélgetni, mert mindig jópofa dolgokat mondanak, meg a közönségnek is tetszik, amikor õk hülyéskednek. De azt hiszem, azért a Rocktükörben mindenki szerepel. Ha csak ennyi zenekar szerepelne a magyar tévé popmûsoraiban, mint a Rocktükörben, akkor elégedettek lehetnének a televízió zenei kínálatával. Nálunk, aki akar, az elõbb vagy utóbb bekerül.

-Mi a véleményed a mostanában futó zenékrõl?

-Manapság, ha valaki zenész és nyilvánosságra akar kerülni, lemezt akar eladni, akkor alapfeltétele, hogy vagy legyen fekete és akkor nyitva vannak az ajtót: hipp-hopp rap és énekeljen az erõszakról, és hogy milyen rossz a gettóban... Nem vagyok egyébként fajgyûlölõ, engem nem érdekel, hogy ki milyen színû... de most a ló másik oldalán vagyunk és ma az a rossz, hogyha valaki fehér. Mert ma egyszerûen divat ez a négerimádat. De ha valaki fehér, akkor sem veszett el a dolog, mert akkor van még egy lehetõség, hogy Seattle-ben született és akkor megint csak minden oké. Mert akkor grunge zenét kell csinálni, nagyon lepusztultat, favágóingben és akkor megint csak biztosított, hogy el fog érni valamit. Van még egy harmadik lehetõség: a Sting-, Si-nead O'Connor-féle dolog. Kell találni gyorsan egy témát, ami nagyon-nagyon közhely, de azért fontos, mint például az õserdõk megmentése, vagy valami más fontos dolog. És akkor ez tényleg siker lehet.

KAJÁLNÁK A HAZAIAKAT IS

-A magyarokkal mi a helyzet?

-A Marathon a kedvenc. Abszolúte! Õk olyan zenét játszanak, amit azelõtt az én kedvenceim. Amióta a Rocktükör van, sokkal több magyar zenét hallgatok. Nagyon szeretem a magyar zenekarokat! Azért, mert lelkesek és mert csinálják becsüléttel. Sok van köztük, aki jó is!

-És mi az, amit kimondottan utálsz?

-Nem akarok név szerint említeni senkit. Amitõl nagyon-nagyon rosszul vagyok most, az az, hogy Magyarországon kizárólag olyan lemezek jelennek meg magyarul, mint a Boney M., az ABBA, a Baccara, a Beatles stb. A kiadók csak azt adják ki, ami biztos siker. A fiatal, tehetséges bandáknak alig-alig van lehetõségük, és ez azért szomorú, mert a magyar közönség olyan, hogy amit etetnek vele, azt lenyeli. Ha nem ezt nyomnák nekik, hanem mást, igényesebb dolgokat, lehet, hogy beletelne egy év, míg sikerülne váltani, de biztos kajálnák azt is!

-A száraz sünök valami olyasmit dörögtek a fülembe, hogy Te is készülsz elõrukkolni egy saját zenekarral... Úgy mellesleg.

- Errõl nem vagyok hajlandó egyelõre nyilatkozni! Nem tudom, hol hallottál ilyesmit...

-Jártamban-keltemben, csak úgy a városban.

-Én is hallottam már ilyet...

 

 

 

Sebestyén László