HELLLO 1993 július-Faith No More interjú

„Ha sikerül intim, kicsit veszélyes hangulatot teremteni, akkor lesz jó a buli!"
NYOMÁS KELET FELÉ!

Többek között az újdonsült Rocktükör-Helllo szerelem az oka az itt olvasható interjúnak, no meg az is, hogy a Faith No More együttessel szinte senkinek nem sikerült interjút készítenie, mivel az ügynökségük közölte, hogy nagyon fáradtak és összesen két interjúról lehet szó. Nos, a zenészeken egyáltalán nem ez látszott, boldogan válaszoltak a kérdésekre, amelyeket a Rocktükör részérõl Jeszenszky Zsolt tett fel Billy Gould basszusgitárosnak, illetve Mike Patton énekesnek. Az interjú természetesen látható volt a Rocktükörben is, az ATV-ben.

RT: Elég régóta létezik már a Faith No More, így visszanézve hogy tetszik, amit eddig csináltatok, amit most csináltok, és egyáltalán milyen érzés a banda tagjának lenni?
BG: Hm, jó kérdés. Ezek azok a dolgok, amelyekre megpróbálok nem gondolni. Elég fiatal vagyok ahhoz, hogy ne kelljen még semmire visszatekintenem, és hogy milyen érzés a bandában lenni -minden egyes napot olyannak fogadok el, amilyen.
RT: Sok mindenben megváltoztatta az életedet? Nem pusztán a zenekar, hanem az elért nemzetközi sikerek...
BG: Feltétlenül.
RT: Hogyan?
BG: Máskülönben például sohasem jutottam volna el ide.
RT: Ráadásul most már másodszor vagytok itt...
BG: Egy éven belül, ez elég jó. Ezen a turnén már elmehetünk olyan helyekre, ahova mi szeretnénk. Egy kezdõ, még küszködõ zenekarnak viszont olyan helyekre, ahol nagy pénz van. Amerikában kell turnézni, el kell menni Londonba, Németországba, esetleg Japánba. Mi viszont olyan helyeken játszunk most, ahol szeretnénk. Magyarországon, Szlovéniában, megyünk Lengyelországba is. Jó dolog, hogy megtehetjük ezt. Ezek a helyek sokkal jobban érdekelnek minket.
RT: Tudom, hogy manapság minden interjú a politikával kezdõdik, igazán nem akarok ebbe belemenni, de említettél több kelet-európai országot is. Követed az itteni eseményeket, érdekel, hogy mi történik?
BG: Hogyne. Persze én egészen más szemszögbõl látom a dolgokat, mint azok, akik itt élnek. Látom a változásokat, látom a média erejét.
RT: Különösen a zenekari interjúk.
BG: Hogy micsoda?
RT: A zenekari interjúk hatása a lemezeladásokra.
BG: Ez igaz. De szerintem itt nincs is lemezkiadónk.
RT: De van.
BG: Már van, ez elég új dolog lehet.
RT: Egy-két hónapos. Amikor legutóbb itt voltatok, a Guns n' Roses elözenekaraként szerepeltetek. Mit szerettek jobban, több tízezer ember előtt játszani előzenekarként, vagy a saját turnétokat, jóval kevesebb nézõvel?
BG: Nem bánom a nagy turnét, ha az a mienk. A Guns n' Roses turnén viszont mi csak vendégek voltunk, és ez egyáltalán nem volt jó. Vannak zenekarok, akik azt hiszik, hogy ha rengeteg ember elõtt játszottak, akkor nagy a faszuk és forrót szarnak. Én nem osztom ezt a véleményt. Egy kis buli is lehet nagyon jó, ugyanúgy, ahogy egy nagy is.
RT: Akár akkor, akár most, volt idõtök egy kicsit körülnézni, megismerni a várost?
BG: A múltkor igen, most nem, mivel éjjel érkeztünk és buli után már megyünk is tovább. De tavaly volt egy kis idõnk, megismerkedtünk egypár emberrel és nagyon jól éreztük magunkat.
RT: Szóval tetszik ez a város...
BG: Igen, de nehéz itt eligazodni egy külföldinek a nyelv miatt. Ha nem ismertem volna senkit, megszívtam volna, de így rengeteg jó helyet láthattam.
RT: Lehet, hogy lesz harmadik alkalom is?
BG: Feltétlenül lesz. A nehéz dolog az ügynökséget meggyőzni, hogy szervezzenek ide koncertet. Üzletileg ezek új területek, ezért szkeptikusak és gyanakvóak egy kicsit, de ha egyszer megvolt a buli, akkor látják, hogy érdemes, és eljöhetünk újra. Ha elég nyomást gyakorolunk rájuk, akkor sikerül eljutni azokra a helyekre, ahova szeretnénk.
RT: Itt leszünk és várunk...

* * *

RT: Örülünk, hogy újra itt a Faith No More, és reméljük, hogy ti is örültök, hogy újra itt vagytok.
MP: Feltétlenül. Örülünk, hogy a saját turnénk keretében lehetünk itt.
RT: Te mit szeretsz jobban, több tízezer ember elott játszani mondjuk a GNR vagy bárki elözenekaraként, vagy kevesebb ember elõtt főzenekarként?
MP: Nem az számít, hogy mennyien vannak, hanem hogy milyen a hangulat. Ha sikerül intim, kicsit veszélyes hangulatot teremteni, akkor lesz jó a buli.
RT: És ez itt sikerülni fog?
MP: Remélhetõleg. Egy kicsit furcsa a szabadtér, de menni fog.
RT: Az „J'm Easy”-vel egy egész más közönség felé nyitottatok, olyanok ismerték meg az együttest, akik korábban nem is hallottak rólatok. Miért volt szerinted mégis az „Epic” a nagyobb sláger az egész világon, különösen Amerikában? Sot, a „Real Thing” nagylemez is jobban fogyott, mint az „Angel Dust”...
MP: Igazából csak Amerikában, a világ többi részén az „Angel Dust” fogyott jobban. Az „Epic” tényleg nagy sláger volt, az „J'm Easy”-t viszont nehéz igazi kislemezként elbírálni, mert az egészet csak poénból vettük fel. Ez egy Lionel Richie-nóta, amit azért kezdtünk játszani éloben, hogy egy kicsit bosszantsuk a közönséget. Aztán rákerült egy kislemez B oldalára, majd kiadtuk Angliában. A végén a B oldal jobban ment, mint az A.
RT: Emlékszem, még az „Epic”-korszakban hosszú hajad volt, te voltál a Faith No More új, fiatal, jóképû énekese, aki összevissza törte a lányok szívét...
MP: Ahogy látom, a fiúkét is...
RT: Hát az enyémet össze nem törted. Viccen kívül, miért változtattad meg az image-edet?
MP: És te miért nem borotválkoztál ma?
RT: Egyszerűen néha nem borotválkozom.
MP: Ugyanez az én válaszom is.
RT: Igen? És most mi fog történni? Mik a terveid a zenekaraiddal, különösen a Faith No More-ral, ha már éppen Faith No More-koncert előtt vagyunk?
MP: Még körülbelül másfél hónapig tart a turné, utána hazamegyünk egy kicsit pihenni, új nótákat írni. Valószínuleg fölveszünk egy új Mr. Bungle albumot, talán játszunk egy-két élő bulit is. De egy évig inkább hibernálom magam, mint egy jegesmedve, és a lemezfelvételekre koncentrálok.
RT: Sok szerencsét. Találkozunk, mondjuk, egy év múlva?
MP: Reméljük, kösz.