HELLLO 1994 április

Légyott Yeahszenszkyéknél

Jó pár levelet kapott a Rocktükör és a Helllo stábja is, hogy a népszerű családzargató sorozatunk egyik állomása alkalmával igazán felléphetne a „hóhérszindróma", vagyis ellátogathatnánk az ATV-sek ifjú mikrofonvirtuózához, Jeszenszky Zsolthoz. Íme, kívánságotok máris teljesült azzal a speciális adalékkal, hogy most nem az áldozatot faggattuk. Lapunknak az éppen otthon tartózkodó atya, Jeszenszky Géza külügyminiszter mesélt arról, hogy milyen volt gyermekkorában Zsolti!

-Mindig rendkívüli érdeklõdésű volt, sõt azt is mondhatnám, hogy élénkebb érdeklõdésû volt a világ dolgai iránt, mint mostanában. Arról volt többek között nevezetes, hogy 2-3 évesen már minden autómárkát felismert, és még azok között is különbséget tudott tenni, amiket én egyformának láttam. Ezenkívül nagyon kitartónak bizonyult fizikai szempontból is. Másfél éves lehetett, amikor elõször jött fel velünk a Börzsönybe egy két és fél órás gyalogúton!

Zsolt megjegyzése: Mintha ma nem tudnék négytõl nyolcig végigsízni egy hetet...

-Igy van. Másfél éves korában a Zsolt kitartóbb volt, mint most. Tulajdonképpen a fiút nem nagyon kellett büntetnünk, de egyszer nagyon fájó szívvel, mégis kikapott, mert valamilyen könyvet összefirkált. Úgy éreztem, hogy egyszer és mindenkorra meg kell tanítani, mint egy kiskutyát a szobatisztaságra. Meg is tanulta, mert azóta nem vesz könyvet a kezébe!

Helllo: Látom, azért a családban a sport és a könyv szeretete igen mély hagyományokra épül.

-Igen. Például itt ez a millenniumi Jókai-díszkiadás. Zsolt, azt hiszem, Jókait nem olvastál el egyet sem.
Zsolt: De, olvastam. Különben ez mindig elõjön. A Jövõ század regényét elolvastam, ami önmagában három kötet, a Fekete gyémántok két kötet, ez összesen már öt...

-Hát igen, a helyzet akkor valójában jobb, mint ahogy a szülõ látja. Visszatérve a kiskorára: mindig a legjobb tanulók közé tartozott, de soha nem volt valami jó a magaviselete.

Helllo: Izgága gyerek volt?

-Igen, azt lehet mondani rá, hogy izgága volt. Ami õt érdekelte, azt hihetetlen gyorsan megtanulta. Például még iskolába kerülése elõtt megtanult írni, olvasni. Aztán amikor a számítógépek megjelentek, akkor pedig nagyon hamar olyan szakértõje lett a szövegszerkesztésnek, programozásnak, hogy szerintem a kortársai között tényleg az egyik legjobb. És még egy árulkodó tény! A mi családunkban az akkori divatos popzenét egyáltalán nem hallgattuk. A fiú úgy került az iskolába, hogy egyáltalán nem ismerte azokat a számokat, amiket akkoriban már a hatévesek is énekeltek. Lehet, hogy az volt itt a baj, hogy úgy érezte, most mindent be kell pótolnia.

Helllo: Elég szépen bepótolta...

-Tulajdonképpen lehet, hogy ez az én hibám, mert valójában egy tudós, elmélyült ifjú lenne, de miután õ úgy érezte, hogy hátrányosan különbözik az osztálytársaitól, rászállt erre a rockzenére és így vált szakértõvé.

Helllo: Ebbõl gondolom akadt bõven konfliktus apa és fia között, hisz' a Zsoltnak már elég régóta ilyen loboncos a haja, a fülbevalóról már nem is szólva...

-Errõl Zsolti többet tudna mondani, de valóban az a helyzet, hogy én nem örültem ennek. Úgy gondolom, hogy az ember az értékeivel tűnjön ki és ne a külsõségekkel. A hajával még meg tudnék békülni, hiszen nemzeti nagyjaink - Rákóczi, Zrínyi - is hosszú hajat viseltek. Én is a magam idejében eléggé eltértem a szokásostól. Ezt tehát az ember tudomásul veszi, fõleg én, mint történész, mivel minden kornak megvannak a szokásai, divatjai. Én mindig azt javasoltam a Zsoltnak, hogy ha már fülbevalót hord, akkor az orrába is rakjon valamit ...

 

 

fotó: Tyuki
szöveg: Sebi