METAL MIRROR, 1993/2.

 

BLACK-OUT

 

 

Érdekes elnevezést választott magának a budapesti Black-Out négyes, hiszen nevük eszméletvesztést, pillanatnyi elmezavart jelent. Pedig muzsikájuk és eddigi munkájuk nagy megfontoltságot, tudatosságot mutat, annak ellenére, hogy a csapatot egyelõre még csak szûk körben ismerik.

Interjúnk a zenekar basszusgitárosával, Andrics Lászlóval készült...
M. M.: Mindenekelõtt kérlek mutasd be a zenekart...

• Andrics László: A zenekar tavaly nyár végén alakult, azt hiszem a részleteket már nem nagyon érdemes ragozni. Inkább a tagokat mutatnám be: Csányi Zoltán dobos, Csányi Szabolcs gitáros, Kowalsky énekes és jómagam Andrics László basszusgitáros. A szokásos dolgok történtek
velünk az elmúlt egy évben, adtunk néhány klub-koncertet és ritkábban felléptünk egy-egy nagyobb zenekar elõtt. Demofelvételeket és egyszerûbb videoklippeket készítgettünk, hogy be tudjuk magunkat mutatni. A közönség szép lassan kezd megismerni minket, a kevés fellépés ellenére. Azt vettük észre, hogy aki megszeret minket, az fanatikus rajongónk lesz.
M. M.: Zenétek,, ez a dallamos, amerikai rockzene mintha manapság már leáldozóban lenne, ráadásul ti még feldolgozásokat is játszottok a stílus sztárjaitól...

• Andrics László: Az, hogy dallamos amerikai ízû zenét játszunk, az csak részben igaz, hisz ez alapján én például egy Bon Jovi, Nelson, Warrant típusú zenekarra gondolnék, akiket persze nagyon szeretek. A mi zenénkben viszont rengeteg agyas, elsõ hallásra nehezen emészthetõ téma van. Azért van kivétel is, pl. a „Nagy köpés" vagy a „Rossz út, rossz felé", ezek a mi slágerszámaink, de a „Zuhanás" vagy a „Fehér hamu" már nem ez a kategória. Nem befolyásol minket a közízlés változása, amirõl amúgy is
meg van a véleményem, méginkább azokról, akik ezt diktálják. Persze nyilván mi is el fogunk gondolkodni, ha a kutya sem hallgatja majd amit csinálunk. De soha nem az volt az elsõ kérdés egy zenekaromban sem, hogy na mit hallgatnak az emberek. A feldolgozásokkal kapcsolatban, nem játszunk több feldolgozást mint más zenekar, csak amíg kevés sajátunk volt, addig többnek tûnt. Velünk szemben a Sing Sing még albumot is jelentetett meg a kedvenceikkel.

M. M.: Milyen esélyei vannak egy fiatal zenekarnak a kitörésre, album megjelenésére...

• Andrics László: A fiatal zenekaroknak sajnos nem sok esélye van ma Magyarországon, a tehetségtõl abszolút függetlenül kerülnek csúcsra emberek azzal, hogy slágereket játszanak, vagy sok pénzük, jó össze-
köttetésük van. Kevés az, hogy jó zenész vagy, jók a számaid és piszok jó fazon vagy. Manapság kiadók csak úgy foglalkoznak elsõlemezes bandával, ha visznek 1-1,5 millió forint szponzor-pénzt, különben az anyag nem kap reklámot. És ha már nem kap, akkor nem érdemes közösködni kiadóval.

M. M.: Nemrégen az angol nyelvû számaitokat átírtátok magyarra. Miért volt erre szükség?

• Andrics László: A szövegeinket akkor írtuk át magyarra, amikor elõször merült fel a nagylemez esélye. Végül is igaz az, hogy a magyar gyerekeknek magyarul kell énekelni, többen igénylik, mint angolul, ezt be kellett látnunk. Jó magyar szövegeket nehéz írni, de véleményem szerint értékesebb lesz az alkotás...

 

 

 

Erdélyi Zsolt