Metal Hammer, 1993 42-es szám

 

DAMNED ROAD

BLACK OUT

MYSTIC

 

Budapest, FHM Körterem

 

Egy koncert-, demo-, vagy lemezismertetõ sohasem lehet igazságos. A zenérõl mindenkinek van véleménye és ahány ember, annyiféle. A Damned Road klub-buliján pedig az ismerõsök, barátok egyszerűen ostromoltak a véleményükkel. Remélem, nem haragszanak majd zenekarok, hogy közreadok néhányat az ott elhangzottakból, természetesen név nélkül, mert senki hozzájárulását nem kértem sem a nevek sem a vélemények közléséhez. Egyben azt is remélem, hogy van annyi hitelem a nyilvánosság elõtt, hogy senki sem gondolja majd, én találtam ki az egészet.

...

...

...

 

A Black Out megmutatta, egy tenyérnyi helyen is lehet eszeveszettül mozogni, Kowalsky rendkívül intenzív frontember, színpadra termett. Mégis, elsõsorban az õ teljesítménye körül bontakozott ki a vita,

„Olyan hamisan énekel, hogy az már fáj! Folyamatosan más hangnemben van!" - borzongott mellettem egy tapasztalt, nagy zenekart is megjárt muzsikus haverom, „Gondolod, hogy õ nem érzi?" - kérdeztem. „Ha érezné, biztos nem csinálná ilyen erõbedobással!" Nos, szerintem máshol van a gond. Úgy vettem észre ugyanis, hogy Kowalsky a feldolgozásokat (Ugly Kid Joe, Love/Hate, D.A.D.) teljesen tisztán nyomja. Inkább arról van szó, hogy a Black Out énekdallamai nincsenek kitalálva és ami van, az sem az õ fekvésében. „A dobos viszont nagyon állat!" - vélte ugyanaz a zenész srác. - „Nagyon kicsi a fiú, de baromi jó!" Ezzel fenntartások nélkül egyetértettem, azzal a kiegészítéssel, hogy a Black Out minden zenésze kiváló teljesítményt nyújtott. Szerintem kissé nehéz muzsikát nyomnak, de a közönségben volt olyan, aki kifejezetten értük jött.

...

...

...

 

Ugye, nem könnyû a kritikus dolga? De az megnyugtató, hogy a bandák még nehezebb helyzetben vannak. Nekik mindenkit boldoggá kell tenniük! Soha rosszabb klubbulit!

 

Cselõtei László