Metal Hammer, 1993 43-as szám

TRAFFICJAM BLACK-OUT Budapest, E-klub

Meg Budapesten sem rózsás a fiatal zenekarok élete, annak ellenére, hogy sokan ezt hiszik. Nehezen jönnek be az emberek ismeretlen bandák bulijaira, pláne csütörtökönként. Pedig az E-klubban ezt szeretnék bevezetni. Ez volt az elsõ próbálkozás.

A Black-Out szerencsés, vagy inkább jó szervezõkészségű tagokból áll, nem tudom, de szinte minden klubkoncerten fellépnek. Csakhát, ezen az estén sok rajongót nem szereztek maguknak, hiszen a fél kilences kezdéskor a többi szereplõ zenekaron - mert fellépett még a Carat és a Jack Daniels' egy furcsa és a hírek szerint nem hivatalos felállása is; akiktõl ezúton kérek elnézést, hogy nem tudtam a bulijukon ottmaradni, ám ígérem, legközelebb sorrakerülnek - szóval rajtuk kívül nemsokan álldogáltak a teremben. Talán nem is ártott, hogy immár többedszerre láthattam õket, mert határozott fejlõdésnek lehettem tanúja. Az eddig számomra többnyire ultra nehéznek tűnõ témák jelen esetben teljesen más megvilágítást kaptak. A jó hangzásnak köszönhetõen elõjöttek a dallamok. Ezúttal csak saját nóták kerülték terítékre. A Blitz Spit - ha jól értettem - nyitotta a sort. A srácok nagyon intenzívek a színpadon, csak az a baj, hogy nem néznek a közönség szemébe. Kowalsky féloldalasan énekel, Csányi Szabi gitáros a húrokat szuggerálja a publikum helyett. Nem volt rossz a Lonely 70-es éveket idézõ, Purple hatású betétjével és a funky-s basszustémákkal. Elnyomtak egy új dalt is, mely az LSD nevű zenekart juttatta eszembe. Kissé elvont, de nagyon dallamos, az Out Of Shitben Szabolcs is énekelt, meglepõen jól. Szóval a Black-Out-ra rá kell hangolódni, de ha már sikerült, akkor minden OK.

A Traffic Jam bemutatkozó demója után nagyon sokat vártam ettõl a bulitól, mely számomra az elsõ Traffic Jam élményt jelentette. Szinte hihetetlen, hogy mennyi különbség lehet egy felvétel és ugyanannak koncertváltozata között. Míg a kazettán a pontos, tiszta játék volt a jellemzõ, a bulin meglehetõsen kaotikus állapotok uralkodtak.

A nótákat szinte meg sem lehetett különböztetni egymástól, annyira kásásan, torzán szóltak. Ezt pedig a Black-Out jó hangzású fellépése után csakis a Traffic Jam hibájának tudhattam be. Még Alex felettébb kidolgozott, élvezetes szólói sem jöttek ki, pedig a srác láthatóan keményen küzdött a hangszerrel, úgy tűnt, a fiúk ezen az estén átváltottak Motorhead-re. Csupán a két-lábdob zakatolt rendületlenül. Nem is tudom, de a Black Sabbath Electric Funeral-ja, melyet nagy hévvel nyomtak el, valahogy felüdített. Ugyancsak ilyen kapaszkodót jelentett a Jimi Hendrix-féle Purple Haze műsorra tűzése is. Pedig érzem, a Traffic Jam-ben csak úgy feszül a tenniakarás. Színpadi munkájuk is bizonyítja ezt. Talán másként kéne beállítani a gitárokat, vagy Alex-nek a gitárra koncentrálni és keríteni egy külön frontembert. Nem mintha Alex nem lenne elég szuggesztív. De, mint azt a demoismértetõben is elmondtam, gitározni sokkal jobban tud, mint énekelni. Én azért bízom a Traffic Jam-ben és Alex-ben.

Cs.L