Metal Hammer, 1994 59-es szám

SING SING

MEX

BLACK-OUT

CSESZKU ROCKU(?)

Budapest, PeCsa

Már régóta ismert az az alapszabály, hogy magyar zenekar koncertjeire nem érdemes idõben menni, mert úgy két órát biztos csúszik a kezdés, vagy ami még rosszabb: "igényes" elõzenekarokat kell végigszenvedni. Sajnos most is bejött ez a dolog, mert fél hétkor kb. 150! nézõ elõtt kezdett az elsõ zenekar. Valahonnan Cseh-Szlovákiából(?) hívták õket Hangyáék, nyilván valami cserebuli miatt - mindenesetre kár volt értük. Cseh nyelven, igénytelen punkzene-szerűt játszottak, még a nevükre sem emlékszem. Mi csak "Istencsapása" ill. Büntetés néven emlegettük õket. Magyar rockzenekarok között kevés az ennél gyengébb banda.

A másodikként színpadra lépõ Black-Out nagyságrendekkel jobb produkciót nyújtott. Igényes zenéjüket látványos színpadi show-val fűszerezték. A Csányi testvérek néha elképesztõ ritmusokat hoztak és emellett még profin is vokáloztak. Kowalsky a szokott módon ugrált, vetõdött, hempergett, láthatóan élvezte a bulit, de ennek ellenére a még mindig kisszámú közönséget nem tudták megmozgatni. Zenéjük abszolút lemezérett, a kérdés csak az, hogy meg tudják-e fogni vele a magyar közönséget.

Az utánuk következõ Mex együttessel ugyanez a helyzet. Magasfokú zenei tudás, jó nóták, de a szélesebb közönségtámogatás hiányzik. Talán, ha egyértelműbb lenne a stílusuk, könnyebb dolguk lenne, mert a Nirvánától az Extreme-ig azért elég tág a határ. Egyébként mindkettõt állat módon nyomják.

A Mex utáni átszerelés alatt egy kis piálóversenyt rendeztek a Singék új szponzora jóvoltából. (Mindenféle kevert italok, whiskey-cola, vodka-narancs stb. forgalmazója támogatja õket újabban.) A gyõztes a Szizsó-Jana páros lett - furcsa is lett volna, ha a Carmen nem jelenik meg valamilyen formában a bulin. A színpadon ezen az estén sörözõ-klub berendezést építettek fel. Flippergépek, bárpult, székek, napernyõk stb. alkották a hátteret, ahol egész buli alatt a "rockszakma" szórakozott, kezdve Szászától egészen Barabás Béciig. Hangyáék a Sing Sing című számmal kezdtek és a rajongók lelkesen fogadták õket. Aztán jöttek sorban a nagy sikerek, de a bárpultnál "elfekvõ" zenész kollégák végig egy számot nyomtak: "Halál a májra!". Õket Abaházi Csabi is gyakran felkereste egy-egy korty erejéig. Az idõ elõrehaladtával a közönség aktivitása folyamatosan csökkent, néha úgy kellett noszogatni õket egy kis tapsolásra, ami talán a nem túl erõs hangosításnak is köszönhetõ volt. Ez különösen a Valamiben hinni kell című lírai darabnál volt zavaró, a tré akusztikus hangzás majdnem megölte ezt az egyébként szép nótát. Az igazi bulihangulat csak a koncert végére jött vissza a Jailhouse Rock-nál és a kõtelezõ Halál a májra ráadásnál, ahol igazi tombolás fejlõdött ki.

Aligha számított ez a Sing Sing legjobb bulijának és teltház sem volt, de aki végignézte õket; azért elégedetten mehetett haza.

Baby