Metal Hammer, 1994 63-as szám

BLACK-OUT Fekete kék

(SZERZÕI KIADÁS)

A Black-Out-ot egész eddig csak annyira ismerfem, amennyire képesek voltak az ember képébe belemászni: interjúk az újságokban, az egyszer látott RockTükör-ben, pár klip és koncertrészlet. Régebben amolyan dilinyós, Love/Hate-es hard rock õrületet csináltak, és azt is tudtam, hogy mostanság már AIC és Pearl Jam feldolgozásokkal taglózzák le az E-klub tõrzsbangereit. De ez a kevés is kíváncsivá tett, s mikor megláttam a hazai címét - Fekete kék - annál inkább izgatott a dolog, hisz' ez a két kedvenc színem.

Nos, az album egy érdekes találkozás eredménye, ötvözet, melybe Kowalski beletette önmagát, egy elég depresszív, szorongós, furcsa világnézetet és kicsit rekedtes, nem Geoff Tate-i, de hosszú távon egész jó hangját (Fekete), melyhez a Csányi testvérek és Andrics Laci olyan zenét hozott, mely bõvelkedik dallamokban, jó ütemekben; és felszabadultabb, nem mindig oly' lehangoló (Kék).

Az eredmény egy kazettányi dal, melyekben felfedezhetõek ugyan ilyen-olyan hatások, de az egészet tekintve saját amoszférája van (!), meglehetõsen egyedi, de ezen az albumon úgymond még nem elég színes.

Nézzük elõbb a hibákat. A hangzás számomra néhol elég üres. A dobsound sem tetszik mindenütt, fõleg a felsõ tamok hanga fura. Néhány dal lehetne változatosabb, pl. a címadó vagy a Benned vagyok sokkal izgalmasabb volna némileg megkavarva, vagy rövidebben. Egyes refrénekkel is ez a bajom, sokszor ismétlik õket, nem elég izgik.

S most lássuk a pozitívumokat! A legfontosabb a csapat védjegye, a kidolgozott, dús vokálozás; bár esetenként az Alice In Chains jut eszembe (pl. Néma ajkak, Orosz rulett), ám egyszer sincs szó durva koppintásról. Nagyon érdekesek a szövegek, Kowalski elég furcsán gondolkodik (itt is van AIC hatás). Tetszik, ahogy a színekkel fest hangulatokat (persze, menjen festõnek, mi? haha!). Ez nagyon hatásos, koncerten pedig a fénytechnika támogatásával Óriási lehet. A zenészek jól képzettek. Csányi „Cantrell" Szabolcs gitáros nem csak klassz riffeket hoz, de kellemesek, dallamosak a szólói is. Andrics Laci basszer a Tritonban (Kun Petivel), a Mr. X-ben is játszott, szóval van mögötte tapasztalat. Zenél, nem csak dönget. Csányi Zoltán dobosnak saját játékstílusa van, (amely látványnak éppoly eszelõs, mint Kowa zuhanásai), és kitûnõen üt. És végül: van érzékük jó dalok írásához. Az Árnyak sokaknak talán kényes szövege ellenére is iszonyat nagy sláger lehet; fantasztikus a refrénje. A Néma ajkak a magány erõs fényképe, de aztán nagyon elhúzzák. Az ...Az elsõ c. dal hard rock szinten csodás refrénnel bír. Az Élek még biztos sikeres lesz („I'm still alive" ?!). A Jég nagyon jó szám, egyetlen problémám, hogy a zene olyan spanyolos, s nekem valahogy a spanyolokról nem a jég szokott eszembe jutni... Az A kép pedig akusztikus dal, mely talán a Jar of Flies Ep hatására készült, mindenesetre nagyon jó, fõleg Szabi szép, latinos gitárjátéka miatt.

A következõ albumtól izgalmasabb zenét, még jobb refréneket és a saját atmoszféra még teljesebb kiterjesztését várom. Röhejes, ugyanakkor sírás-rívásra okot szolgáltató tény, hogy a Black-Out új albuma magánkiadásban jelenik meg. Csak gratulálni lehet a magyar kiadóknak: ügyesen kihagytatok egy ászt!

Uzseka Norbert