Metal Hammer, 1995 74-es szám

BLACK-OUT

PSYCHO

CRAZY GRÁNÁT

Bp, E-Klub

- - - - - - -

Komolyan megijedtem, mikor Kowalsky először sétált elő a mikrofonhoz. Talpig feketében, visszavágatott hajjal, óriási sötét napszemüvegében úgy nézett ki, mint egy negatívba forgatott Layne Staley a legrosszabb napjain. Aztán Kowa úgy a harmadik nóta táján már kissé felengedett, és attól kezdve indult be igazán a buli. A Feketekék anyag megjelenése óta tartó bizonytalanság kissé rányomja bélyegét (ez most nem direkt volt, esküszöm...) a csapat produkciójára, és lehet, hogy nincs sok okuk a vidámságra, de azért nekem hiányzik valami olyan színpadról érkező impulzus, amitől jobb kedvem lesz ebben a valóban elég negatív világban. Egy esős, borult, lehangolt napon nem lehetne jobbat elképzelni a Black Out-nál, de minthogy néha még a nap is kisüt, itt is jó lenne egy kis változatosság. Különben is, a múltkor egy olyan Kowa képet láttam, ahol mosolygott! Ezt már kár is lenne tagadni... A zenével azonban most sem volt gond. Csányi Zoli úgy ütötte a dobot, ahogy csak kevesen tudják, pláne nem precíz vokálozás mellett. Andrics Laci alaposan bejárta a színpadot a bőgőjével, Szabolcs pedig varázslatos dolgokat hozott a hat húron. Az előzetes ígéretek arról szóltak, hogy a komplett Black-Out repertoár elhangzik majd, pontosabban az összes saját nóta, de nem volt Várom még és a Fekete-kéket hangulatosan lezáró, akusztikus Kép ezúttal is elmaradt, pedig még a ráadás után is zúgott a vissza-vissza kórus a telezsúfolt teremben. Helyettük viszont a három új, demós nóta szólalt meg, amelyek közül a Spirált már ismerősen üdvözölte a Black-Out tábor, és a legfanatikusabbak az élőben még húzósabb Kert sorait is együtt nyomták Kowával. Remélem, most már tényleg napokon belül kiderül, hogy melyik kiadó szerződteti a bandát, mert ha tovább húzódik a dolog, félő, hogy teljesen magukba fordulnak. Azzal pedig senki nem járna jól!

Lénárd László