BLACK-OUT ZENEKAR

 

Metal Hammer, 1997 89-es szám

 

STUDIÓ RIPORT

 

 

Ugyan múlt hónapban még arról írtunk, hogy csak áprilisra várható az új Black-Out lemez, azonban azóta kiderült, hogy a felvételek annyira gyorsan és zökkenőmentesen haladnak, hogy az Ezüstkötet címet kapott album már február legvégén boltokba kirülhet. Lénárd László a lemez készítése közben látogatta meg a srácokat Gyálon.

A Black-Out legénysége - Kowalsky énekes, Csányi Szabolcs gitáros, Csányi Zoli dobos, valamint az új basszusgitáros, Fehérvári Attila - ezúttal nem egy hagyományos stúdióban készítette az új lemezt, hanem egy itthon merőben szokatlan megoldással egy olyan helyszínen rendeztek be egy mobil stúdiót, ahol háborítatlanul tudták élőben rögzíteni a dalokat. A cél természetesen az élő előadás atmoszférájának megőrzése volt, valamint az, hogy a lemez megszólalása a lehető legközelebb kerüljön a csapat koncerthangzásához.

A csapat és Jamie Winchester hangmérnök a Multimédia gyáli raktárának egyik épületét rendezte be stúdiónak. Az egyik helyiségben felállították a dobszerkót, köré bepakolták a zenekari cuccot, mintha csak egy próbaterem lenne, és szőnyegekkel, gyertyákkal varázsolták otthonosabbá a környezetet. Két helyiséggel odébb pedig a méretes keverőpult és a rögzítőberendezés kapott helyet. Természetesen Itt is gyertyák, füstölők szolgáltatták a megfelelő hangulatot.

Amikor egy januári vasárnapon meglátogattam a csapatot, már fenn voltak a nóták alapjai, és épp Kowán volt a sor, hogy felénekelje a hátralevő dalokat. Mielőtt azonban nekiláthatott volna a munkának, gyorsan megmutatták a még keveretlen, többnyire ének nélküli dalokat. A hamisítatlan Black-Out hangzást nem lehetett eltéveszteni, még így, a legendás vokálok nélkül sem, azonban az új album húzósabbnak, súlyosabbnak és nyersebbnek tűnt már első hallásra is, mint bármelyik korábbi Black-Out anyag. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a rajongók egy tízpontos lemezt várhatnak a fiúktól, az eddigi legjobb Black-Out lemezt. Az új muzsika meghallgatása után még pár szó erejéig feltartottam a srácokat. Elsőként az 1996 végén lezajlott tagcserére kérdeztem rá.

„Ahogy kitaláltuk, hogy a lüktetőbb, nyersebb hangzás érdekében élőben szeretnénk felvenni- a lemezt - kezdte mesélni a bőgős Andrics Laci búcsúzásának miértjét Csányi Szabi - egyből előjött az a korábbi probléma, hogy többet és intenzívebben kéne próbálnunk. Laci azonban a munkája, a családja, valamint a pécsi lakhelye miatt ezt nem tudta vállalni. Hármunk számára a Black-Out jelenti az életet, és egy olyan negyedik tagra volt szükségünk, aki ugyanígy érez. Ez nem egy friss keletű probléma volt nálunk, de most tényleg elengedhetetlen volt, hogy alaposan felkészüljünk erre az élő lemezfelvételre. Laci is mindig azt mondta, hogy ha kettő lenne belőle, akkor sem tudná minden munkáját, feladatát elvégezni. Nem lehetett tovább csinálni úgy, hogy csak a koncertekre tud eljönni. Nem volt mese, választani kellett. És ez megtörtént."

És nekiállhattatok új bőgőst keresni...

„Nem akartuk nagydobra verni dolgot, mert emberileg azért megviselt bennünket ez a döntés. Mindig lelki betegséget okoz, ha a családból valakinek el kell mennie. De muszáj volt lépnünk. Laci ugyanúgy a barátunk maradt, ugyanúgy a Black-Out család tagja, de bármilyen rossz érzés, is volt ez, nem volt mit tennünk. Csak pár embernek szóltunk a szakmában, és akiket ajánlottak, azokat meghallgattuk. Végül Attilát választottuk."

Milyen szempontok alapján döntöttetek?

„Elsődlegesen szakmai szempontok alapján. De ezen a téren majdnem mjndenki megfelelt, mert tényleg profi hangszeresek jelentkeztek. A másik az emberi tényező volt. Hogy ki az, aki be tudna illeszkedni a csáládba. Olyan embert kerestünk, aki ugyanolyan intenzitással tudja ezt csinálni mint mi. Aki feláldozza erre a fél életét. Volt egy másik komoly jélőlt is, de ő. azt mondta, hogy nem elégíti ki ha csak egy zenekarban játszik. Mert ő zenész, és az a mániája, hogy mindenféle stílusban kell játszania. Végül Attila volt az, aki vállalta, hogy ezt szívvel-lélekkel csinálni tudja."

Attila, te honnan értesültél a Black-Out-ban megüresedett posztról?

„Barabás Bécivel (ex-Sutter) egy hangtechnikusi iskolába járok, és ő szólt, hogy érdekelne-e a dolog. Én meg mondtam, hogy miért ne, hiszen ismertem és szerettem a Black-Out-ot. Megtanultam a megbeszélt nótákat, elmentem a meghallgatásra, és mikor egy hét múlva sem jelentkeztek, le is tettem a dologról. Aztán csak felhívtak, és kiderült, hogy engem választottak."

A most 18 éves Attila korábban csak kisebb szentendrei zenekarokban játszott, metált, rockot és jazz-fúziós zenét egyaránt. - „Mindenevő vagyok - mondta magáról Attila. - Az a lényeg, hogy megfogjon az adott zene. Fontos, hogy jó elegye legyen az igényességnek és a feelingnek. A kedvenceim közé a Pearl Jam, az Alice In Chains, vagy a Red Hot Chili Peppers tartozik, de szeretem a Jamiroquait, a Leve1 42-t is."

A beilleszkedésre nem sok idő volt, ugyanis a stúdiózás már várta a csapatot.

„Amikor beszálltam a csapatba, az új dalok, még csak félkész állapotban voltak, sőt egy csomó nóta csak utána született. Volt dal, amit Szabi az utolsó napon, az utolsó próbára hozott le. Sietnünk kellett, mert egy hónap alatt be kellett fejeznünk a nótákat, össze kellett próbálni mindent, hogy az élő felvétellel ne legyen gond."

És volt vele gond?

„Szerencsére nem - mosolygott Attila. - Nagyon bejön nekem ez a zene. Volt olyan, szám, amelyiknél leraktam a fülhallgatót, nem számított, hogy recseg, vagy nem és úgy játszottam fel a legjobban, hogy nem volt takjel, semmi. Ugráltam közben meg minden."

„Most nem is látni, vagy érezni ezt a hangulatot - csatlakozott a beszélgetéshez Kowa. -Amikor már kinn besötétedik, itt bent pedig félhomály van, és gyertyákat gyújtunk, akkor van igazán jó feelingje a felvételeknek. "Nagyon tartottam ettől a dologtól, mert amit először próbaként felvettünk, az nem szólt valamí jól. Most viszont még nagyobb flash számomra, hogy ennyire megdörren a nyers, még keveretlen anyag, ahogy hallottuk. Megvan a dinamikája, minden kurva jól szól."

Ugye Ezüstkötet lesz a lemez címe?

„Igen, bár egy időben úgy volt, hogy nem is lesz címe a lemeznek - magyarázta Kowa. -De aztán jött ez az Ezüstkötet cím, és attól kezdve folyamatosan formálódott a dolog. Mostanra nagyon jól kialakult az egész. Lesz ugyanis a lemez belső borítóján egy vers, ami a számcímekből áll, és tulajdonképpen ezt a verset elemzed ki majd a lemezen. Tehát az egész lemez erről a pár soros versről szól. Ennek a mondanivalóját magyarázzák el a dalszövegek. Ez a dolog szépen folyamatosan állt össze, tehát nem volt megbeszélve előre, hogy ez lesz az új anyag koncepciója."

Zeneileg milyennek látjátok ezt az anyagot?

„Mivel én nem vagyok zenész - folytatta Kowa - szerintem kívülről tudom látni a zenénket és nekem ez az anyag nagyon egységesnek tűnik. Egységesebbnek, mint a korábbiak. Van arca, mégpedig olyan, amelyik abszolút jellemző a Black-Outra. Attól eltekintve, hogy mindenféle hangulat megtalálható rajta, szerintem még az is jellemző az anyagra, hogy sok a durván menetelő, súlyos nóta. A Fekete kéken voltak ilyen jellegű dalok, az Esőnap lemez viszont kicsit nyugisabb lett. Ez most megint húzósabb, keményebb lemez, bár meg kell mondjam, az első nóták mind lassúak, sötétek voltak. Szóval, van ilyen is, olyan is. Es az a jó ebben, az anyagban, hogymost végre érzem benne ugyanazt az erőt amit a koncerteken, a színpadon érzek a dalainkban."

A Black-Out körül tavasztól pezsegni fog az élet, ebben mindenki biztos lehet. Az E-Klubban például lesz egy kétnapos, Kowa-kiállítással, akusztikus koncerttel, lemezbemutató bulival egybekötött Black-Out happening, és a Southern Special társaságában egy országos turné is kezdetét veszi, További részletek a márciusi MHH Black-Out interjújában!

 

Lénárd László