ROCKINFORM, 1995 március

 

BLACK-OUT szabadon szárnyaló néma ajkak

 

Az utóbbi időben az átlagosnál nagyobb port kavart fel a Black-Out együttes - magánkiadásban megjelentetett - második kazettaalbuma, a "Fekete kék". Az anyagot a srácok egy 20 állomásos turné keretében ismertetik meg a nagyközönséggel, ahol a Southern Special vendégeiként lépnek színpadra. A pozitív fogadtatás és az egyre gyarapodó rajongótábor arra enged következtetni, hogy a Black-Out jelképes gyümölcse lassan, de biztosan kezd beérni. Azen nézetemmel kerestem fel a csapatot /Kowalsky -ének, Csányi Szabolcs -gitár, vokál, Andrics László -basszusgitár, Csányi Zoltán -dob, vokál/ öltözőjében a turné egyik állomásán.
- Beszélgetésünket kezdjük a legfontosabb dologgal, mégpedig a "Fekete kék" elkészültével. Hol vettétek fel a tíz dalt? ¦
Szabolcs: -Az albumot Budapesten a Bikini Stúdióban vettük fel Németh Lojzival, ugyanis hallottuk az Action lemezt és nagyon megtetszett a hangzása. Először még az Origó Stúdióban akartuk felvenni, mert az| egy nagyon jó helyen van, viszont ott rosszak a technikai cuccok. Azt akartuk, hogy ott felvesszük és Pesten átkeverjük, de Lojzi azt tanácsolta jobb, ha mindent vele csinálunk, így ráálltunk a dologra. Mivel kevés pénzünk volt, három nap alatt vettük fel az anyagot, napi 12 órát dolgoztunk, így jött ki a 36 óra.

- Tudom még elég korai a kérdés, de mégis hogyan fogy a kazetta?
Szabolcs: -Az első nekifutásra elkészített ezer példány már elfogyott és ez ahhoz képest nem is olyan rossz, hogy csak nálunk és a Rockland Bt. terjesztésében kapható.
- A kazettán olyan nagyszerű nóták hallhatóak, mint a "Vigyél el" vagy az "Orosz rulett". Mikor készültek ezek a dalok?
Szabolcs: -Az albumon található dalok '94-ben íródtak, úgy havonta elkészült egy-egy nóta. Ebből kifolyólag már jól be voltak járatva, hiszen némelyiket már a koncerteken is játszottuk. Ott van viszont példának okáért "A kép", ezt az utolsó pillanatban a stúdióban írtuk meg.
- Mennyiben változott muzsikátok az első szintén saját kiadású kazettaalbumotokhoz képest?
Zoltán: -Az első kazettánkon hallható zene még kialakulatlan volt. Mivel minden akkori dalunkat felvettük, egy kicsit vegyesre sikerült. Mostanra alakult ki az igazi stílusunk, ez az igazi Black-Out. Mondjuk az első is az volt, csakhát sokkal kiforratlanabb. Arról az anyagról ma már csak a "Zuhanást" és a "Ne nehezítsd meg "-et játszuk a bulikon.
- Ha saját szavaitokkal kellene jellemeznetek muzsikátokat, hogyan definiálnátok a Black-Out stílusát?
Szabolcs: -Ez nagyon nehéz, egyszerűen csak dallamos, ritmikus zene, melynek jellemzője a progresszív hármas vokál. Ezt egyébként még annakidején előző zenekarunkban - lent Békéscsabán - alkalmaztuk először, onnan hoztuk fel magunkkal.
Zoltán: -Azok amiket hallgatunk természetesen hatással vannak ránk, de ez nem azt jelenti, hogy koppintjuk az adott zenekarokat. Nálunk inkább az érzések és a mondanivalók dominálnak. Egyébként széles skálájú dolgokat hallgatunk - többek között progresszív zenét is - és ezeket ötvözzük.
László: -Kezdetben besoroltak minket a grunge kategóriába és ezzel a jelzővel mi nem teljesen értünk egyet...
-Nem érzitek hiányát a zenében még egy gitárnak?
Szabolcs: -Direkt nics nálunk még egy
gitáros, ugyanis én azt szeretem, ha szellős a zene. Ha jól van hangosítva, akkor nagyon jól megszólal egy gitárral is. A lemezre is duplázva játszottam fel a gitártémákat vastagításképpen...

-A Black-Out nevének említésekor gyakran kihangsúlyozzák az elvont szövegvilágot. Ti erről hogyan vélekedtek?
Kowalsky: -Minthogy minden embernek van komplett érzésvilága, így a mi zenénknek is van egy tipikus hangulata. Én ilyen vagyok, ez jön belőlem. Nem hiszem, hogy bárkinél elvontabb lennék, egyszerűen csak nálam túltelítettek ezek az érzések. Nem tudok igazán kilépni ebből a körből és ebben az is biztosan közrejátszik, hogy napjaim 90 %-át egyedül töltöm. Ennek ellenére nem mondanám, hogy nem tudok közeledni az emberekhez.
-Koncertjeitek egyik jellemzője Kowa fergeteges előadásmódja. Hogyan jön nálad ez a dolog?
Kowalsky: -Iszonyatosan jó, hogy odafent a színpadon mindent szabadon elmondhatok és szavakba önthetem az érzéseimet. Olyankor a közönségre nem is nagyon figyelek, belül játszódik le. Ez egy spontán dolog.
László: -Ez némi elszigeteltséget eredményez, de így a Kowa kiadja magát és ez tetszik a közönségnek, mert érzik hogy őszinte hozzájuk.
Kowalsky: - Egyébként szó sincs semmiféle agyi elbomlásról, saját magam előtt ez jó érzés és ha lejövök a színpadról, utána teljesen megnyugszom. Első hallásra a szövegek is zagyvának tűnnek, mindenki azt magyaráz bele, ami hozzá közel áll, tehát valamennyire nyitott is. Persze nekem nem olyan érzéseim vannak, mint másoknak. A sötétből nehéz kilépni, mert ha mondjuk egy vidám pillanatomban írok egy számot, az nem tükrözi a valóságot. Azt hiszem nem nagyképűség azt mondanom, hogy minden egyes szóhoz adom az érzésemet.

László: -Tudod a szakmának elõbb tetszettünk és mondták is, hogy a Kowa elõadása és szövegei letaglózzák az embert és a vidám érzés összeomlik a hallgatókban, vagyis hatással van rájuk.

Kowalsky: - Mindenesetre nekem nem az a célom, hogy letörjem a hallgatókat!

- Tapasztalataim alapján népszerûségetek egyre csak nõ és rajongótáborotok is gyarapszik. Ti ezt hogyan látjátok?

Szabolcs: -Tényleg jönnek az emberek a bulijainkra és a múltkori debreceni Tankcsapda elõtti fellépésünkkor is találkoztunk Black-Out pólós rajongókkal, pedig nem is tudták, hogy mi is játszani fogunk. Ez szép lassan kialakul, azonban nem akarunk "Sportcsarnokos" zenekarrá válni, csak hobbi szinten csináljuk az egészet.

Zoltán: -Mindannyian gyűrjük a melót a zenélés mellett...

- Most éppen országos turnén vagytok a Southern Special gárdájával. Milyen a kocertek látogatottsága és a közönség reakciója?

László: -A magyar turnéviszonyokhoz képest elég jó a látogatottsága a koncerteknek; átlag 100 nézõ.

Kowalsky: - Bár a zenei világunk teljesen távol van a Sutterékétõl, a közönség mégis jól veszi a zenénket és ez érdekes.

László: - Nemrégiben kaptunk levelet egy kõ thrash rajongótól aki azt írta, hogy egyáltalán nem hallgatott idáig magyar együtteseket, viszont minket nagyon megszeretett. Ez is azt bizonyítja, hogy betörünk olyanokhoz is, akik mást hallgatnak és ez nagyon jó érzés.

 

 

-Bánfalvi Ákos-
Tóni