HARD LIFE, 1990 november

Vártam már az alkalmat, hogy a kedvenc bandámat élõben láthassam. Kíváncsi voltam, hogy mi jön vissza élesben a demóból. A csapat újraalakulása után ez volt az elsõ buli a hazai közönségnek. Az elõzenekar egy szintén battai csapat, a KENTER volt. Ennek az öttagú zenekarnak 16 (!) év az átlagéletkora és mindössze 8 hónapja vannak együtt, de már demójuk is van. Dallamos heavy-jük kellõen bemelegítette a közönséget. A zene még gyermekcipõben jár Ken- teréknél, bár Kun Peti nem kis iróniával így vélekedett róluk: - A zenekar jó, fiatal, törekvõ banda, két tehetséges gitárossal (no azért még van mit tanulni!). Van még dob is és a zenéhez illõ énekhang...
Aztán a Triton megkezdte több mint másfél órás mûsorát a majdnem teltházas színházteremben. A helybéli lányoknak úgy látszik kötelezõ volt a megjelenés, mert ennyi rockerlányt én még nem láttam koncerten!
Természetesen egy régi dallal kezdtek, hiszen a közönségnek csak a töredéke ismerhette az új demót. Mire kitisztult a hangzás már az új nótáknál tartottak, melyeket vegyesen fogadott a hallgatóság. A megszólalás klassz volt, a színpadkép kissé szegényes a háromfõs létszám miatt, bár a hatalmas Triton logo impozáns volt. A hangulat növelése végett Andrics László (b.) megkockáztatott egy ,színpadkörbefutást", aztán a végére már teljesen belejött a pózolásba a fotósok nagy örömére. Kun Péter (é., g.) a szerzeményei után mindig „lapozott" a sebtében megírt dalszövegek között, így a buli végére a színpad tele volt eldobált papírgalacsinok- kal.
Elõjött sok régi nóta is, melyek számomra ismeretlenek voltak a rajongók viszont ilyenkor indultak be a legjobban. A friss anyag már billentyût is tartalmaz néhol, így kb. 20 percre beszállt a hangkeltésbe az Árkádok volt billentyûse.
Ekkor jött igazán le a profiság a deszkákról! Ezt csak tetézte Tobola Csaba dobszólója. S ha ez még nem lett volna elég - és nem volt elég - jött még egy dobás. Egy régi Triton-tag Csarnoki Antal lépett a színpadra gitárral a nyakában. Siker. Hát persze, hogy az csak sajnos a kackiás bajszú (tényleg) technikus bácsi a két gityót úgy elkeverte, hogy csak a dobot és az éneket lehetett hallani percekig. Végül is sikerült valamilyen elfogadható hangzást összebarkácsolnia a fináléra. Ami kicsit hosszúra nyúlt, mivel a közönség csak többszöri visszatapsolás és több ráadás után engedte el a Tritont. Egészében véve jó hangulatú sikeres buli volt, bár én bízom abban, hogy lesz még ennél nagyobb siker is!
Horváth Gábor